A Budapesti Arculati Kézikönyv részletesen meghatározza, hogyan jelenjen meg egységesen a főváros vizuális arculata. Ezt az irányelv-rendszert már több szervezet átvette. A Nagykörút esetében azonban nem egy szervezetről van szó, hanem egy városi közterületről, egy szabad térről, amely a budapesti közösség számára kiemelten fontos városi színtér. Ennek megfelelően az arculati koncepció is kicsit eltérő szemléletet kívánt.

A tervezés során az arculati kézikönyv alapelveihez igazodtam, pici eltérésekkel. A logó formája például nem zárt kör, hanem egy félkörívre illeszthető gyűrűcikk, ahogy maga a Nagykörút sem alkot teljes kört. Ez a formai megoldás lehetőséget teremt a jövőbeni bővítésre vagy átalakulásra, akár más körutak is adaptálhatják a koncepciót, annak gondolatrendszerét.

A színhasználat szintén a kézikönyv színpalettájához igazodik, de apró eltéréssel: a fő színként alkalmazott sötét türkiz árnyalat közel áll a meghatározott sötétzöldhöz, mégis friss, üde hatást kelt. A színválasztás tudatosan reflektál a körúton jelen lévő karakterelemekre, – kandeláberek, hulladékgyűjtők, pollerek, hirdetőoszlopok – amelyek színvilága a kék és zöld skálán mozog. A zöld szín a kézikönyv értelmezésében a megújulást, a természetet és a zöldfelületeket jelképezi, így különösen releváns a Nagykörút esetében.

A cél egy harmonikus, visszafogott, mégis karakteres arculat megalkotása volt, amely illeszkedik a meglévő városi környezethez, és elkülönül a budapesti szervezetek arculatától. Ezáltal a Nagykörút logója nem csupán vizuális elem, hanem egy újfajta városi identitás kifejezője.